-He?-kérdeztem és nehézkesen kinyitottam a szemem, majd felültem.
-Csak felébresztettelek, mivel van számodra egy kis munkám.-mosolygott Bree.
-Most nem én jövök, Te takarítasz.
-Nem, te bolond. Segíteni kell a munka helyemen.
-Szépen kikéne festeni a falat. Mintákat, bármit.
-Eljössz?-nézett rám boci szemmel.
-El, csak előbb lezuhanyozok.-álltam fel.
-Oké. Én addig csinálok reggelit.
Felmentem a szobába, onnan a fürdőbe. Levettem a tegnapi ruháim és felkötöttem a hajam. Megnyitottam a csapot és beálltam a zuhany alá. Nem engedtem meleget mivel attól még álmosabb leszek, így hideg vízzel zuhanyoztam. Nem húztam sokáig mivel nem tudom, mikor akar indulni Bree. Kiszálltam a kádból, magam köré tekertem egy törülközőt és visszasétáltam a szobába.
Felöltöztem, megcsináltam a hajam, elpakoltam pár ecsetet és temperát, majd lesétáltam a konyhába.
-Csináltam rántottát.-mondta Bree miközben leült az asztalhoz.
-Oké. Öhmm...te nem öltözöl át?
-Majd ha reggeliztünk átöltözök. Farkas éhes vagyok.
-Értem. Viszont én fent hagytam valamit. Mindjárt jövök.-indultam vissza az emeletre.
-Jó. Ne maradj sokáig, mert kihűl.
Felmentem a szobámba és a fiókos szekrényhez sétáltam. Kihúztam az egyik fiókot és a gyógyszereim között kezdtem kutakodni. Ezekről, még Bree sem tud. Félek, hogy magára venné. Mikor megtaláltam a keresett gyógyszert és visszaszaladtam a konyhába.
-Mit hagytál ott?-kérdezte csámcsogva Breana.
-Ja, a táskámban volt, csak elfelejtettem, hogy beleraktam.-mosolyogtam zavartan.
-Értem. Akkor most már egyél te is.-mutatott a mellette lévő tányérra.
Lassan leültem és vonakodva hozzá kezdtem az evéshez. Nem akarom megbántani Breet, és veszekedni sincs most kedvem. A rántotta borzalmas volt. Mármint nem rossz ízű volt, csak egyszerűen ockodtam tőle, mint minden ételtől. Bő negyedóra alatt végeztem vele. Breana elment átöltözni, én addig a Tv előtt gubbasztva vártam rá. A híradót néztem. Halálhír minden egyes riport. Nagyon érdek feszítő, mondhatom.
-Na, mehetünk.-jött le végre Breeana.
-Oké.-pattantam fel és igyekeztem az ajtóhoz.
A falat bámultam és azon gondolkoztam, hogy vajon mit is kéne ebből kihozni. Fogtam a vastag ecsetem és a vízbe mártattam majd halvány sárgával felvázoltam pár madarat, majd egy-két virágot. Ezután elkezdtem a végleges színnel való festést.
-Júj. Én is ilyenre gondoltam.-jött hozzám Breana.
-Egyébként nem meséltél. Mi volt tegnap este?-néztem Breere.
Arca egyből lángba borult.
-Hát, nem sok minden. Niallel elmentünk pizzázni. Semmi extra. Aztán sétáltunk és haza kísért, majd számot cseréltünk és kaptam egy puszit is tőle.-úgy mondta mint egy öt éves kislány aki először kapott egy puszit az óvodába.
Csak mosolyogtam rajta, aztán visszafordultam a falhoz.
Bree visszasétált a 'nappaliba'. Nem tudom mi az. Váró terem igazából, de én nappalinak hívom.
Hallottam a csengő hangját. Vagyis jöttek. Na ezt is csak én mondhattam így. Na mindegy. Nem foglalkoztam vele.
Egy idő után kacajok és hangos beszédek szűrődtek át. Majd öt ismerős fiú ballagott át oda ahol én tartózkodtam.
-Szia, Madison.-köszönt Harry.
-Um..Madison, a fiúk új stylistja lettem.-mondta lehajtott fejjel.
-Igen, és ezt miért ilyen szomorúan mondod?
-Hát, mert azt hittem mérges leszel, hogy nem mondtam el reggel.
-Chö..nekem amúgy is ugyan mindegy, hogy kinek vagy a stylista.-tértem vissza a falhoz.
-Jól van na. Mi megyünk.-indultak el.
Nem sokkal később végeztem a festéssel. Elmostam az ecseteket és elpakoltam. Átsétáltam abba szobába, ahová Breanaék vonultak be. Benyitottam.
-Kopogni nem kell?-nézett rám Bree.
-De.-megfordultam, kopogtam hármat az ajtón, majd mosolyogva visszafordultam a társasághoz.-Elmegyek.
-Miért nem maradsz inkább?-kérdezte.
-Nem igazán van kedvem. Inkább sétálok.
-Oké. Majd délután én is megyek.
-Jó. Sziasztok.-köszöntem el és indultam kifelé.
-Megyek veled.-szólt utánam valaki.
Megfordultam és Harryvel találtam szembe magam.
Kimentünk. Felkaptam a táskám és elhagytam az épületet.
-Oh. Bocs.-mondtam, de nem fordultam hátra.
-És, hogy vagy?-vette fel tempóm Harry.
-Még élek. Azt nem mondom, hogy virulok, de létezem. És te?
És következett tíz perc néma, s kínos csönd. Minek jött? Úgy sem fogom kérdésekkel elhalmozni, érdeklődni utána. Nem szokásom. Régóta nem.
-Nincs kedved meginni valamit?-szólalt meg hirtelen Harry.
-Akkor meg, mihez van kedved?
-Legszívesebben meghalni. De félretéve a vágyálmaim, semmihez.
-Most meg miért vagy ilyen? Tegnap sokkal vidámabb, kedvesebb voltál.-állt meg és értetlenül nézett rám.
-Biztos az alkohol hatása. Tudod, én ilyen vagyok. Flegma és bunkó. Az egyetlen ember aki elbír velem és szeret az Bree. Na meg más dolog is van ami jót tesz nekem. Ennyi.
-Értem.-felelte csendesen és újra indultunk.
-Van kedved bejönni?-kérdeztem unottan.
-Ha nem lenne szabad, nem kérdeztem volna meg.
Bementünk. Letettem a táskám és a konyhába mentem.
Ki vettem a szekrényből egy poharat, majd öntöttem bele vizet. Leraktam Harry elé, aki közben helyet foglalt az asztalnál.
Felmentem a szobába. A szekrényhez sétáltam és kivettem egy
nadrágot, ujjatlan felsőt és egy cipőt, majd átöltöztem. Felkötöttem a hajam és visszasétáltam a konyhába. Harry ugyan ott ült és a vizet itta.
-Na. Miért jöttél velem?-ültem szembe vele.
-Nem tudom. Kellett a társaság.
-Aha. Komolyan ilyen hülyének nézek ki?
-Társaság? Négy fiú haverod hagytad ott és Breet.
-Azért kísértelek el, mert szeretnélek megismerni. Baj?
-Ami azt illeti; reménytelen.
-Nem nyílok meg senki előtt egy bizonyos eset óta.
-Most mondtam el. Ilyen érthetetlen vagy?
-Akarsz valami filmet nézni?-álltam fel és a nappaliba vettem az irányt.
-Aha.-mondta és követte a példámat.
-Ja. Úgy is elalszok rajta.-terültem szét a kanapén.
-Oké.-Harry leguggolt a DVD-k elé és kiválasztott egyet. Fogalmam sincs melyiket.
Berakta a lemezt és elindította a filmet. Letelepedett mellém. És rám nézett.
Nem szólt semmit, csak visszafordult a TV-hez.
A film elkezdődött, én meg szokásomhoz hívem, nagy ívben leszartam. Nem szeretem a filmeket. Csak amiben Johnny Depp van, de azokat Breana eltüntette valahová. Lehet holnap elmegyek és veszek.
Az első negyed órára sem emlékszem. A szemhéjam kezdett nehezedni és végül elaludtam. Kifárasztott a festés. Mindenhol kikellet festeni, aztán még mintákat is rá.
Felkeltem. Az ágyamban. Hogy a francba jöttem én ide. A cipőm se volt rajtam. Na mindegy. Kikeltem az ágyból és lesétáltam a földszintre. Csörömpölést, hallottam a konyha felől. Bementem és Harryt láttam meg, ahogy süt.
-Szia. Gondoltam sütök valamit. Nem hiszem, hogy ettél ma bármit is. Nem vagyok egy nagy konyha tündér, úgy hogy csirkét csináltam.
-Öhm...kedves tőled.-mondtam zavartan és erőltettem magamra egy halvány mosolyt.
-Oh. Az első kedves megjegyzés. Haladunk.-mosolygott Harry és visszafordult a kajához.
-Mindjárt jövök.-indultam vissza az emeletre.
Felmentem a szobámba és a táskámba kezdtem kutakodni a tablettáim után. Mikor megtaláltam, meggyötörve vettem róla tudomást, hogy elfogyott. Elkel mennem. Annyira tuskó én sem vagyok, hogy nem eszem meg amit Harry csinált. Felvettem a cipőm, fogtam a táskám és leszaladtam a konyhába.
-Elmegyek a boltba, mindjárt jövök.-szóltam Harrynek.
-Jó. Nem sokára, úgy is kész.
Bólintottam és kimentem a házból. A gyógyszertár nincs olyan messze. Sőt. Alig öt perc és ott vagyok. A rossz, hogy a parkon át kell mennem. Már-már a sok szerelmes, smúzolós pároktól kapok idegrohamot. És hát ez javarészt a féltékenység miatt van. Mindegy. Bementem a gyógyszertárba és a pulthoz sétáltam.
-Jó napot.-köszöntem illedelmese, pedig rühellem ezt az asszonyt.-Hashajtót szeretnék venni.
A nőci megfordult és a sok gyógyszer között keresgélni kezdett. Visszafordult és ide adta a gyógyszert. Kifizettem és sietősen elhagytam az üzletet. Hamarabb haza értem mint gondoltam. Bementem a házba, onnan a konyhába. Harry az asztalt terítette.
-Hamar megjártad.-nézett rám.
-Oké.-gyorsan felszaladtam a szobámba, letettem a táskám és visszaszaladtam a konyhába.
Harry kihúzta nekem a széket és enni kezdtünk. Nagyon finom, amit meg is mondtam neki. Csak mosolygott. Az kicsit frusztrált, hogy végig engem nézett. Mikor végeztünk. A mosogatóba raktam a tányérom és Harryhez fordultam.
-Mindjárt jövök, csak elintézek valamit.
-Addig csinálj valamit.-mondtam neki bamba arccal. Most jól megmondtam neki, de nem baj.
Felmentem a szobámba elővettem a gyógyszert és átsétáltam a fürdőbe. Vagyis csak mentem volna, de telefonom csörgése megzavart. Ismeretlen szám hívott. Általában nem szoktam felvenni, de most valahogy mégis felvettem.
-Madison?-egy női hang volt a vonal túlsó végén. Ismerős volt, de nem jöttem rá ki az.
Leblokkoltam. Mit akar tőlem?
-Apád meghalt. Ittasan vezetett és egy kamionnal ütközött-folytatta volna, de félbeszakítottam.
-Miből gondold, hogy ez érdekel engem.
-Igen. Az apám. Aki elküldött otthonról és vert. Mindennap. És még most is látszik mit okozott nekem.
-Ez azt jelenit, hogy akkor nem jössz a temetésre?
-Ja. Majd pont az apám temetésére, fogom fecsérelni az időm. Nem kellett volna ennyi miatt felhívni. Minden ki tudta, és várta, hogy egyszer ittasan belemegy valakibe. És tudod, én örülök. Sosem szeretett. Kiskoromba is durva volt velem. És téged sem értelek, hogy mehettél hozzá. Ha lett volna annyi eszed, akkor most én sem lennék és ez jobb lenne mindennél.-mondtam hangosan, sírva és az ágyra hajítottam a telefonom.
Beszaladtam a fürdőszobába és bevettem a tablettát. Nem részletezném a hánytatásom menetét, de egyszerűen szükségem van rá ilyenkor, ha ettem. Minden egyes falattól úgy érzem felpakolódik rám vagy húsz kiló. A mosdóhoz sétáltam és megmostam a fogam, és arcom. Visszasétáltam a szobába és a fiókomhoz sétáltam. Kihúztam és kivettem a kisdobozom. Az ágy végébe másztam majd elővettem a megszokott pengém. Forgattam a kezembe egy darabig, majd végig húztam az alkaromon. Megölném magam. A legjobb dolog lenne az életemben, ha egyszerűen véget vethetnék neki. De nem teszem. Nem. mert tudom, hogy ezzel Breenek okozok fájdalmat. Persze az éheztetésemmel és ezzel is, de ha megölném magam azzal a legnagyobb fájdalmat az biztos. Többször is mély vágást hagytam a karomon. A vérem csak úgy folyt, kicsit a takaróra is csorgott. Elraktam a pengém és a szekrényemhez sétáltam. kivettem egy
felsőt és lesétáltam a nappaliba. Harry a kanapén ült és rajzfilmet nézett. Csoszogásom hangjára, mosolyogva hátra fordult. Leültem mellé és néztem ki a fejemből. Sírtam. Halkan és csak potyogtam a könnyeim. Harry, szerencsétlenségemre észre vette, bár, hogyne vette volna észre, hisz közvetlen mellett ültem le.
-M-mi a baj?-kérdezte ilyedten.
Csak megráztam a fejem. Ha kinyitom a szám, akkor csak úgy ömleni fog belőlem a rizsa. Pólómat reflexből lejjebb húztam. Lopva Harryre néztem aki megrőkönydve vizslatta karom. Lepillantottam és a pulcsim átvérzett. Elfelejtettem lefáslizni. Harry karomhoz nyúlt és óvatosan felhúzta a pólóm ujját. Arckifelyezése elszörnyedett volt. Vagy, hát nem igazán tudom leírni. Felemelte, végigsimított rajta, majd szájához emelte. Apró puszikat hagyott a karomon. Szája szinte nem is érintettem a bőrömet. Elképedve néztem tevékenységét. Alig ismerem Harryt, s ő sem ismer, de ilyen gyengéden bán velem. Tapasztalataim alapján más már mindennek elmondott volna. Végig puszilta és felállt. Követtem példáját.
-Hol a fürdőszoba?-kérdezte rekedtes hangon.
-Ott.-mutattam a földszinti fürdőszoba ajtajára.
Harry elindult és maga után húzott. Bementünk a fürdőbe. Harry hirtelen felemelt és a mosógépre rakott. Elfordul t és a szekrényben kezdett kutakodni. Kivette a fáslit, ragtapaszt és a fertőtlenítőt, majd odafordult hozzám. Lecsavarta a kupakot a fertőtlenítőről és egy kis vattára csorgatott majd finoman a kezemet kezdte el nyomogatni. Halk szisszenés hagyta el a szám. Eléggé csípett.
-Bocsánat.-szólalt meg Harry halkan.
Fogta a fáslit majd végig tekerte a karomon. Letapasztotta a ragtapasszal, és egy gyengéd csókot nyomott rá.
-Köszönöm.-mondtam csendesen.
Nem nézett rám csak lesegített a mosógépről és megfogta a kezem, majd kimentünk.
Felmentünk a szobámba és leültünk az ágyra.
-Nem szeretnék erről beszélni.-feleltem dacosan .
Harry nem mondott semmit csak átölelt. Egy darabig így voltunk, majd Harry elhúzódott tőlem és eldőlt az ágyon. Kitárta karjait én pedig odafeküdtem. Hajamat cirógatta.
-Semmire.-mondtam olyan halkan amennyire csak tudtam.
Harry szorosabban tartott.
-Egyszer úgy is beavatsz ezekbe. De most, hogy ne legyen kripta hangulat; lenne kedved holnap velem lenni? Ez hülyén jött így ki, de na.
-Nem maradsz inkább itt este? És akkor holnap is.-pillantottam fel rá.
Arcára kiült egy hatalmas mosoly.
Felálltam, majd a szekrényhez sétáltam és kivettem egy törülközőt. Oda vittem Harrynek, és gyorsan átszaladtam Bree szobájába ahol a gardróbba mentem és kerestem egy férfi pólót. Ott minden van.
Visszaszaladtam a szobámba és a pólót is odaadtam Harrynek.
-Büdös vagyok?-kérdezte miközben felállt.
-Nem. Csak menjél.-löktem rajta, amin csak kuncogott.
Bement a fürdőbe én addig kerestem még egy takarót és bevetettem az ágyat.
Harry nem sokkal később kijött.
-Itt.-mutattam az ágyamra.
Ajtó nyitódást hallottam és Lucky vinnyogó ugatását. Leszaladtam a nappaliba.
-Szia Bree.-öleltem meg.-Mondok valamit. Jó?
-Júúúj.-vigyorgott rám. Én válaszul csak vállba ütöttem. -Megyek zuhanyozni. Jó éjt! -köszöntem el tőle.
Visszaszaladtam a szobába. Harry a fényképeimet nézegette.
Bementem a fürdőbe, levettem a ruháim, felkötöttem a hajam, majd beálltam a zuhany alá. Langyos vizet engedtem. Negyed óráig zuhanyoztam. Elzártam a csapot, kiszálltam a zuhanyzóból és felvettem a pizsamám. Előbb persze megtörülköztem. Megmostam a fogam, még gyorsan befontam a hajam és visszamentem a szobába. Harry már az ágyban feküdt és a plafont tanulmányozta. Befeküdtem mellé és az oldalamra fordultam, neki háttal. Lekapcsoltam a villanyt. Harry felém fordult és erős karjait derekamra rakta.
-Jó éjt.-motyogta és megpuszilta fejem.
-Ühhümm.-kicsit közelebb húzódtam hozzá, majd próbáltam elaludni.
