Nyolcadik fejezet.

Szombat reggel van. Vagyis még 11 órám van a rendezvényig. Nem tudom mit is kéne csinálni addig. Jelenleg a konyhában iszogatom a mindennapos kakaómat. Breana még alszik. Nem igazán van kedvem elmenni. Nem vagyok egy társasági személy. Bree ellesz foglalva a(z) one directionnal én meg egyedül leszek. Talán nem is kéne elmennem. De még is az én képeim és még is csak engem hívtak meg annyi festő közül. Azért benézek és a végéről elmegyek.
-Jó reggelt.-köszönt Breana és becsoszogott a konyhába.
-Neked is. Hogy aludtál?
-Egész jól csak fáj a torkom.-köszörülte meg torkát.
-Nem kellett volna annyira visítozni.
-Jó csak annyira izgulok.
-Én is. Egyébként szerintem hamarabb eljövök.
-Oké, de szólj ha indulni akarsz, mivel a kocsi kulcs nálam van.
-Nem. Megyek én gyalog. Nem árt.
-Jó.-hagyta rám.
...
Délután 5 óra van. Egész nap a kanapén feküdtem és bámultam a Tv-t.
-Madison! Készülődni kéne.-szólt Breana az emeletről.
-Megyek.-kiabáltam vissza. Nagy nehezen felballagtam a szobámba. Elővettem a ruhákat és az ágyra raktam. Fogtam a köntösöm és a fürdőszobába vettem az irányt. Levettem a ruháimat, felkötöttem a hajam és beálltam a zuhany alá. A zuhanytól kicsit felfrissültem. Negyed óra múlva elzártam a csapot és belebújtam a köntösömbe. Visszasétáltam a szobámba. Felvettem a ruhám, cipőm és elkezdtem a hajam begöndöríteni. Kihúztam a szemem. Ránéztem az órára; fél hét. Átmentem Bree szobájába. Már ő is kész volt.
-Indulhatunk?-kérdeztem.
-Igen.
Felvettünk egy vékony kabátot, fogtuk a táskánkat és elindultunk a rendezvényre.
Oda értünk. Kiszálltunk az autóból és bementünk. Nem voltak sokan, de szép számban voltak a galériában.
-Jó estét.-szólalt meg mögöttünk egy női hang.
-Helló.-köszöntünk miközben megfordultunk.
-Nagyon köszönjük, hogy eljöttek. Már csak magára vártunk. Mindjárt megkezdődik a megnyitó és kérném hogy jöjjön fel majd a színpadra ha hívjuk.
-Jó.
Elmentünk és a színpadhoz közel álltunk. A nő felsétált és elkezdte a beszédet. Nem nagyon figyeltem és csak azt éreztem, hogy Breana bökdös.
-Menny fel.Szólítottak.
-Ja.-rázódtam vissza. Gyorsan felszaladtam. Már biztos elmondta minek vagyok itt mivel csak tapsot kaptam.
-Mondjon valamit a munkáiról.-mondta és oda noszogatott a mikrofonhoz.
-Öhmm...A festmények A5-ös vászonra vannak festve.-a "közönség" és a nő aki mindent csinál leblokkol. Bizonyára egy hosszadalmas és részletes elemzésre számítottak a részemről. Igazából magam sem tudom, hogy mi alapján csinálom a dolgokat. Egyszerűen csak jön és kész.
-Hát, köszönjük. Akkor ezzel be is fejeztük a megnyitót. Aki licitálni szeretne az azon az ajtón túl megteheti hisz mindjárt kezdődik a licit. Aki nem szeretne az mehet a svéd asztalhoz vagy nézelődhet és csodálhatja a műveket.-látszólag ez a nő sem tudta jobban kezelni az ideiglenes sokkoltságot. A színpadról jövet még zavartan rám mosolygott és gyorsan a licit terembe sprintelt.
-Te normális vagy?-kérdezte tőlem vigyorogva Bree.
-Azt egy szóval nem mondta, hogy bármit is kéne beszélnem.-mondtam kissé felháborodva.
...
Már vagy egy órája azt kapom mindenkitől, hogy "milyen gyönyörű festmény" "jajj de jó pofa rajz". Már kezdem unni.
Breana eltűnt. Valószínűleg az one directiont keresi. Nem baj. Mondtam neki, hogy úgy is hamarabb elmegyek. A pincérek köröztek körülöttem én meg mindegyiktől elvettem egy pohár pezsgőt.
Oda sétáltam az egyik képemhez, ami egy őszi erdőt ábrázol. Nem tudom, hogy mit szoktam azok a nagyon okos emberek nézni rajta. Barna és zöld árnyalatok. Fa meg fű. Nem gondolkoztam sokáig mivel valaki megszólított.
-Nem sokat gürcölhettél a beszéddel.-mondta mellettem egy mély hang.
-Nem bizony.-helyeseltem miközben  felé fordultam.
Egy magas, göndör hajú vigyorgó srác állt mellettem. Valahonnan nagyon ismerős volt de nem jöttem rá hogy honnan.
-Madison ugye?-kérdezte kedvesen.
-Igen.- feleltem kurtán. Kérdőn néztem rá. Nem fog bemutatkozni, vagy mi van?-És te?
Eléggé meglephettem kérdésemmel.
-Nem tudod, ki vagyok?
-Azért annyi embert nem ismerek.
-Harry Styles. Még most sem?
-Abból a One directionból?-esett le végre.
-Igen.- mosolygott.
-Bocs.-mondtam zavartan.
-Semmi baj. Egyébként tetszenek a képek. Nagyon.-dicsért meg.
-Köszönöm. De nekem meg kellene keresnem a barátnőm, úgy hogy ha megbocsájtasz.
-Segítek megkeresni.-ajánlotta fel.
-Nem. Igazán nem kell.
-De. Hogy néz ki?-kérdezte.
-Barna hajú és bőrű. Egy fehér ruha van rajta és csillogós táska.
-És mosolygós?
-Igen.
-Akkor ő most épp Niall-el beszél.
-Ő a?
-Banda tag.
-Ja. Jó.
-Mennyünk akkor oda,
-Nem. Inkább hagyjuk őket. Amúgy szóltam neki, hogy hamarabb elfogok menni.
-Értem. És mivel mész?
-Gyalog.-feleltem egyszerűen.
-Biztos? Elég sötét van.
-Igen. Szinte mindig ilyen sötétben megyek.
-Elkísérhetlek?
-Felőlem, de nem muszáj.
-De. Szeretném.
Kimentünk a galériából és hazafelé vettük az irányt.
-Játszunk?-kérdezte hirtelen Harry.
-Mit?-dikk ez bolond?
-Kérdezz felelek.
-Hát, legyen.
-Akkor, hány éves vagy?
-18. Te?
-19. Kedvenc színed?
-Lila.
-Kakaó vagy kávé?
-Kakaó.
-Nekem is.
És ezzel elkezdődött az ismerkedés. Az elején persze csak gyerekes kérdések hangzottak el. Aztán jött az első csók, randi, szüzesség elvesztése.
-14 voltam.- mondtam.
-Értem. Hamar kezdted.-vigyorgott.
Erőltettem magamra egy mosolyt bár inkább sikerült egy vicsorgásnak. Harry bizonyára észrevette, de inkább nem kérdezett rá. Rendes tőle.
-Megérkeztünk.-mondtam a házunk előtt.-Van kedved bejönni?
-Igen.-vágta rá hamar.
Elővettem a táskámból a kulcsot és kinyitottam az ajtót. Bementünk, felkapcsoltam a villanyt és Casper már is jött oda hozzám.
-Szia.-köszöntöttem.
Casper odaloholt Harryhez aki tanácstalanul nézett rám. Arckifejezésén elnevettem magam.
-Mi van?
-Ez mit akar?-mutatott félve Casperre.
-Ő Casper és ha nem tudnád ilyenkor egy kutya vagy megakar harapni vagy azt várja, hogy megsimogasd.
-És akkor most melyik?
-Simogasd már meg.-szóltam rá erélyesen.
Megtette. Én addig kimentem a konyhába és csináltam két kakaót mivel mondta, hogy ő is szereti.
Visszamentem a nappaliba. Harry éppen a képeket nézte. Csak Bree és én voltunk mindegyiken.
-Hoztam kakaót.-adtam oda neki az egyik bögrét.
-Köszönöm.-mosolygott rám.
leültem a kanapéra és rá néztem Harryre. Ő csak állt előttem.
-Leülsz vagy végig ott fogsz állni?

-Ja.-esett le neki és leült mellém. 

A kakaózás közben még beszélgettünk egy kicsit. Harrynek megszólalt a telefonja.

-Bocsi, de Niall hív.-mondta.

-Vedd csak fel.-mosolyogtam rá.

Harry kiment a konyhába és öt perc múlva vissza jött.

-Mennem kell.-nézett rám.-Esetleg nem cserélünk telefonszámot?-kérdezte.
-De.-álltam fel és odanyújtottam a telefonom, ahogy ő is az övét. Bepötyögtem a számom és átadtam a telefont, majd én is visszakaptam enyém.
Kikísértem a ház elé.
-Akkor jó éjt.-köszönt el.
-Neked is.-mosolyogtam rá és bementem a házba.
Leültem a kanapéra és csak néztem ki a fejemből. Vajon Bree, hogy érzi magát? Á, különösebben nem is érdekel. Végig dőltem az ágyon és próbáltam elaludni. Majd reggel lezuhanyozok.