Tizenkettedik fejezet.

Nem hiszem, hogy írtam volna bármikor is megjegyzést, de egyszer úgy is megtörtént volna. :D

Lassan egy éve, hogy nem írtam. Nem volt ötletem és kedvem sem. Az életem -igen 15 éves ember is írhat ilyet- majdhogynem romokban. De most mindent megoldottam és újult erővel nekiállok az írásnak. Van 5 feliratkozóm és egy aranyos lány, Poppy Fairy  írt nekem még szeptemberben egy kommentet. Nagyon meglepődtem rajta, de mivel teszik neki és én is sokat változtam és feljődtem így remélem ez a rész is elnyeri a tetszését! <3 

Szóval, ha tetszett pipáljatok, kommenteljetek és iratkozzatok fel pls. :)

Írás közben ezt hallgattam: https://www.youtube.com/watch?v=lJ2PRHm842U&index=41&list=PLlnfGPg6MWnz2wnE_eARQpToqPubsJ1I-  

Imádom*______*

Jó szórakozást! 

*Madison szemszöge*

Tegnap este mivel hamarabb lefeküdtem, így Bree-vel nem is találkoztam. Ezért, amint felkeltem siettem is át a szobájába. Nem érdekelt, hogy alszik vagy mit csinálhat, csak úgy kicsaptam az ajtót és, hogy még ennél is biztosabban észrevegyen, hangosan felhúztam a redőnyt. Jó idő volt már így reggel is és szépen sütött a nap. Szerencsémre, pont Breana mérges arcára csapott le a fénysugár. Vigyorogva melléhuppantam az ágyba. Megvártam, míg nyöszörögve, szemdörzsölgetve felüljön és vidáman üdvözöltem.

- Szép jó reggelt, drága! - vigyorogtam továbbra is és vártam reakcióját. 

- Mit csináltál, a mindig szar kedvű és flegma "faszomazéletbe" legjobb barátnőmmel? - nyitotta nagyra barna szemeit. 

- Nemsokára itt lesz Harry. - mosolyogtam szégyellősen. 

Megértem a meglepettségét. Én sem ismernék magamra. Vidám vagyok. Vigyorgok a világra. Vigyáznom kell. Nem akarok belehabarodni Harrybe. Bár mondjuk ki beszélt ilyenről?

- Igen? És hová mentek? Meg egyáltalán, te hogy-hogy beleegyeztél bármibe is? - értetlenkedett továbbra is. 

- Fogalmam sincs. Nyugodt vagyok mellette. Amúgy nem tudom mit tervezett, de kíváncsian várom. És most megyek is öltözni. - nyomtam egy puszit barátnőm arcára és elhagytam a szobát. 

Átsétáltam saját üregembe és bementem a fürdőbe. Kifésültem a hajamat és megmosakodtam. 

Egy darabig nézegettem az arcom. Mintha kivirultam volna. A szemem gyémántokat meghazudtoló fénnyel csillogott és egy levakarhatatlan mosoly ült sápadt képemen. Le kell nyugodnom. 

Sminket nem teszek fel. Nem nagyon tartom értelmét. Harry a kiállításon látott csak sminkben. A többi kettő avgy három alkalommal nem  viseltem sminket. 

Kinyitottam as zekrényem és nézegettem mit vegyek fel. Nem tudom hová megyünk. Vegyek fel valami alkalmit kicsit, vagy kényelmeset avgy az álatlánosat. Nem értem miért foglalkozom ezzel ennyire. Teljesen megrémülök már magamtól. Mindegy, az utolsó felvetésnél döntöttem. 

Kiválogattam a ruhákat és felöltöztem. Szoknyámba tűrtem a felsőm és lesétáltam a nappaliba. 

Leültem a kanapéra és vártam, hogy megérkezzen és elvigyen randizni. Még sosem randiztam és nagyon izgulok. 

Nem kellett sokat várnom, már is hallottam a csengőt és gyorsan az ajtóhoz rohantam.  Remegő kézzel nyúltam a kilincshez és nyitottam ajtót Harry-nek. 

- Szia. - köszöntem neki nagy mosollyal az arcomon. 

- Még nem láttam az őszinte mosolyod. - gondolkodott el, majd folytatta - de nagyon tetszik. Gyere. - ragadott karon és a kocsijához sétáltunk.

Kinyitotta nekem az ajtót, megvárta míg beszállok és ő is követte a példám. 

- Hová megyünk? - kérdeztem rá hirtelen.

- Meglepetés. - indította be a kocsit és kikanyarodtunk az útra.

- Gyűlölöm a meglepetéseket. - rivalltam rá. Ez az Madison. Nem tűntél te sehová.

- Nem mondom meg akkor sem, ha bunkó vagy velem. Kitudod várni. Nincs messze és tudom, hogy tetszeni fog. - míg beszélt nem nézett rám. Csak mereven bámult az útra. 

Fújtattam egyet és inkább az ablakhoz fordultam. 

A mellettem elsuhanó házakat figyeltem. Vagyis csak próbáltam. A tempónk ugyanis nem engedte meg, hogy jobban szemügyre tudjam venni. 

Nem sokkal később egy hatalmas ház elé értünk. Harry leparkolt és az ajtóm mellé sietett, hogy kinyissa azt nekem. 

Halkan elmotyogtam egy köszönöm félét és kicsit közelebb léptem a házhoz. 

- Ez a Te házad? 

- Igen. Gyere. - fogta meg a kezem és beléptünk a palotájába. 

Bent még hatalmasabb volt. Fehér falak, hozzájuk passzoló bútorok és egy hatalmas lépcső. 

*Folytatása hamarosan fent lesz*

Holnap mennem kell vissza a koliba. Remélem eddig tetszik. Kérlek írjatok! Jó éjszakát :*