Reggel az ébresztőm csipogására keltem. Kikapcsoltam, felkeltem és a szekrényhez sétáltam. Kivettem egy szegecses-szaggatott rövidnadrágot, egy ujjatlan felsőt, fehérneműt és átballagtam a fürdőszobába. Megmostam az arcom és a fogam. Felvettem a ruháimat. Visszamentem a szobámba és elővettem egy cipőt. Lementem a konyhába. Bree szokása szerint cetlit hagyott a hűtőn.
"Későn jövök. Egyél valamit! :)" Persze.
Csináltam magamnak egy kakaót és kimentem a teraszra.
Casper jött utánam. Én leültem a hintaágyra, Ő pedig felugrott és letelepedett mellettem. Ott ültünk kint a kertben. Közben megittam a kakaót és a bögrét letettem az asztalra. Kifeküdtem a hintaágyon, Casper meg ráfeküdt a hasamra. Még egy kicsit néztem az eget. Tegnaphoz képest most jó sok felhő volt. Egy jó negyed óráig még azokat néztem és gondolkoztam, mihez is hasonlítanak. Ezek után elaludtam.
Arra riadtam fel, hogy Casper ugatva ugrik le rólam és szalad be a házba. Én is felkeltem és utána mentem. Az ajtón kopogtak. Kinyitottam és egy öltönyös 40 év körüli hapsi állt az ajtóban, egy nagy mappával a kezében.
-Madison Redrose?-kérdezte dörmögő hangon.
-Igen.Miben segíthetek?-kérdeztem, még kicsit kómásan.
-Én jöttem kiválasztani a képeket.
-Értem. Akkor jöjjön be.- invitáltam a házba.
-Kér egy kávét vagy teát esetleg?- kérdeztem, puszta formalitásból.
-Köszönöm nem. Még sok elintézni valóm van.-utasította vissza.
-Akkor mehetünk?-azt még nem említettem, hogy van egy kis ház ahol a munkáim vannak. Egy kis műhely féleség.
-Igen.
Kivezettem a kis házba és bementünk. A hapsi szétnézett. Nem kérdeztem meg a nevét, mert nem is igazán érdekelt. Holnapra úgy is kimegy a fejemből.
-Szóval, melyiket viszi?-muszáj volt kérdeznem valamit, mivel már 5 perce csöndben járkál a képek között.
-Elvinném innen mindet.-mutatott a kis ház egyik oldalára ahol tájképek, csendéletek, karikatúrák és egyéb festmények és rajzok sorakoztak.
-Mindet?-kissé megdöbbentett, hisz' elég sok minden volt ott.
-Igen. Ha lehetne már most elvinnénk.
-Vinnénk? Kik?-hiszen csak egyedül jött.
-Kint egy kis teherautó áll. Ott még vannak munkások.
-Ja. Így már értem.
-Akkor szólok nekik.
Visszamentünk a házba onnan pedig ki az utcára. Hat munkás jött és vitték el a képeimet.
-De ugye visszakapom őket?-kérdeztem cseppet megrémülve, mivel néha aggaszt ha elviszik őket.
-Természetesen. De akadhat olyan aki megvenné, persze jó pénzért.
-Értem.
-Akkor köszönöm. Viszlát.-köszönt, és indult ki.
-viszlát.-bezártam az ajtót és bementem a nappaliba.
Elővettem a két kutyapórázt. Rákötöttem Casperre és Lukyra, aztán elmentünk sétálni.
Madison ruhája
"Későn jövök. Egyél valamit! :)" Persze.
Csináltam magamnak egy kakaót és kimentem a teraszra.
Casper jött utánam. Én leültem a hintaágyra, Ő pedig felugrott és letelepedett mellettem. Ott ültünk kint a kertben. Közben megittam a kakaót és a bögrét letettem az asztalra. Kifeküdtem a hintaágyon, Casper meg ráfeküdt a hasamra. Még egy kicsit néztem az eget. Tegnaphoz képest most jó sok felhő volt. Egy jó negyed óráig még azokat néztem és gondolkoztam, mihez is hasonlítanak. Ezek után elaludtam.
Arra riadtam fel, hogy Casper ugatva ugrik le rólam és szalad be a házba. Én is felkeltem és utána mentem. Az ajtón kopogtak. Kinyitottam és egy öltönyös 40 év körüli hapsi állt az ajtóban, egy nagy mappával a kezében.
-Madison Redrose?-kérdezte dörmögő hangon.
-Igen.Miben segíthetek?-kérdeztem, még kicsit kómásan.
-Én jöttem kiválasztani a képeket.
-Értem. Akkor jöjjön be.- invitáltam a házba.
-Kér egy kávét vagy teát esetleg?- kérdeztem, puszta formalitásból.
-Köszönöm nem. Még sok elintézni valóm van.-utasította vissza.
-Akkor mehetünk?-azt még nem említettem, hogy van egy kis ház ahol a munkáim vannak. Egy kis műhely féleség.
-Igen.
Kivezettem a kis házba és bementünk. A hapsi szétnézett. Nem kérdeztem meg a nevét, mert nem is igazán érdekelt. Holnapra úgy is kimegy a fejemből.
-Szóval, melyiket viszi?-muszáj volt kérdeznem valamit, mivel már 5 perce csöndben járkál a képek között.
-Elvinném innen mindet.-mutatott a kis ház egyik oldalára ahol tájképek, csendéletek, karikatúrák és egyéb festmények és rajzok sorakoztak.
-Mindet?-kissé megdöbbentett, hisz' elég sok minden volt ott.
-Igen. Ha lehetne már most elvinnénk.
-Vinnénk? Kik?-hiszen csak egyedül jött.
-Kint egy kis teherautó áll. Ott még vannak munkások.
-Ja. Így már értem.
-Akkor szólok nekik.
Visszamentünk a házba onnan pedig ki az utcára. Hat munkás jött és vitték el a képeimet.
-De ugye visszakapom őket?-kérdeztem cseppet megrémülve, mivel néha aggaszt ha elviszik őket.
-Természetesen. De akadhat olyan aki megvenné, persze jó pénzért.
-Értem.
-Akkor köszönöm. Viszlát.-köszönt, és indult ki.
-viszlát.-bezártam az ajtót és bementem a nappaliba.
Elővettem a két kutyapórázt. Rákötöttem Casperre és Lukyra, aztán elmentünk sétálni.
Madison ruhája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése