Negyedik fejezet.

Éppen a turmixunkat ittunk amikor csörögni kezdett a telefonom.
-Megfognád?-adtam oda Breenek az italom.
Előszedtem a táskámból a telefonom. Megnéztem a kijelzőt: ismeretlen szám.
-Igen?-kérdeztem.
-Madison Redrose?-egy rekedtes öreg női hang szólalt meg a telefon túloldalán.
-Igen, az vagyok.-minek keres ez engem?
-Zavarhatom egy pár percre?
-Ha már felvettem..-válaszoltam kicsit gorombán. Sosem tudom megütni a kedves hangnemet, ha ismeretlen emberrel kell beszélnem.
-Szóval, a galériánk jótékonysági rendezvényt szervez, és az Ön munkáit szeretnénk kiállítani az eseményre, így maga is meg van hívva.-közölte velem mondani valóját.
-Mikor lenne?
-Jövőhét szombaton.
-És vihetek magammal valakit?
-Persze. Ez akkor azt jelenti, hogy beleegyezett?
-Igen. És mégis mennyi rajz kéne?
-Azt majd kiválasztja a rendező. Megoldható lenne, ha szerdán kimenne Önhöz és kiválasztaná a rajzokat?
-Ja. De csak délután ugye?
-Négy óra körül kimegy.
-Rendben.
-Már csak a cím kéne.
Lediktáltam neki a címem és letettem a telefont.
-Ki volt az?-kérdezte Bree.
-Egy nő hívott. Jövőhéten szombaton megyünk egy jótékonysági kiállításra, és az én munkáim lesznek kirakva. Úgy hogy szombatra ne tervezz semmit.-szögeztem le neki.
-Akkor most megyünk veszünk ruhát.-ragadott csuklón.
-De minek? Már így is egy csomó szatyorral megyünk haza.-mondtam neki, közben próbáltam megállni, mivel elkezdett szaladni velem.
-Mert olyan ruhát nem vettünk ami egy jótékonysági estre való.-jól van, csak szórjad a pénzt.
...
Plusz pár óra múlva már otthon is voltunk. Breeana felment felpróbálni a ruhát, aztán jön le és megmutatja. Minek ha együtt vettük? Bolond, csak húzza az agyam az ilyennel is. De a roszabb, hogy ezután nekem kell felpróbálni. Pedig már állva tudnék aludni úgy kifárasztott. Azt hittem egy nyugis vásárlás, de nem.
Gondolat menetemet Bree új magassarkújának topogó hangja szakította félbe.
-Na, milyen?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Mint ahogy a boltban is mondtam, jól nézel ki. Nem értem miért kell újra felpróbálni.
-Azért mert így más.
-Ugyan olyan mint a boltban!-kezdtem már unni.
-Nem igaz. levágtam róla a cédulákat. És igen is más!-kezdett duzzogni.
-Miben?
-Akkor ott próbáltam, most itt.
-Hát te hülye vagy.-há' sunesz. még ilyet sem hallottam.
-Jól van na. Amúgy nem igaz. Most te próbáld fel.-lökdösött a lépcső felé.
-Ahh..megyek.
Kivettem a táskából a cuccokat, felvettem és lementem a lépcsőn.
-Ó, de szép vagy Madison. És cuki. Ne puffogj már.-mondta, közben idiótán vigyorgott.
Belenéztem a lépcső mellett lévő tükörbe. Elfintorodtam. Nem hiszem, hogy jó lenne ez a ruha. Jobb lenne, ha felvennék egy nadrágot, felsőt és egy blézert, egy csinos kis cipővel. Nem értem miért így kiöltözni.
-Most mi bajod?-kérdezte csípőre tett kézzel Bree.
-Biztos jó ez így?
-Igen. biztos. Hidd már el!
-Jól van. Most már levehetem?
-Igen.
Felmentünk az emeletre, mindketten a saját szobánkba és készülődtünk a fekvéshez. Levettem a ruhákat, fogtam a pizsamám és bementem a fürdőbe. Felkötöttem a hajam, úgy sem kell még megmosni. Beálltam a kellemes langyos zuhany alá és hagytam hogy rám folyjon a víz. Nem húzom most sokáig a zuhanyzást, mert hullafáradt vagyok. 15 perc után kész is lettem. Felvettem a pizsim, megmostam a fogam, kifésültem a hajam és befontam. És eltettem magam holnapra.

Breana

 Madison