Már javában otthon ültem és néztem a Tv-t. Jól kifárasztott ez a két dög. Casper egyfolytában csak rohant volna mint egy elmebeteg, Luky meg vinnyogott mint a mentő mindenre és mindenkire. Nekem meg persze égett a pofám. Mindenki jól megbámult. De a lényeg, hogy már itthon punnyadhatok.
Hallottam, hogy nyitódik az ajtó. Breana lépett be a nappaliba csurom vizesen.
-Nem igaz, hogy ilyenkor kell ennek az esőnek is esnie!-kezdett hisztizni.-Tegnap direkt vittem magammal ez esernyőmet. És mivel eddig nem esett, úgy gondoltam, ma sem fog. Erre? Persze, hogy esik. Nem hiszem el. Nem nevess!-szólt rám szikrákat szóró szemekkel.
-Jó-jó!-mondtam közben próbáltam vissza folyatni a nevetést.
-Felmegyek. Jó éjt.-köszönt el.
-Neked is.-most már nem nevettem, szerencsétlenen.
Még egy darabig néztem az Agymenőket. Imádom Sheldon-t. Mikor vége lett, felmentem, elintéztem a dolgaimat és lefeküdtem.
Reggel arra keltem, hogy nyalják az arcom. Kinyitottam a szemem és Casper büdös képét pillantottam meg. Tényleg büdös. Hal szaga van. Mikor észrevette, hogy felébredtem, leugrott rólam. Okos kutya. Felkeltem és lecsoszogtam a konyhába. Meglepetésemre Bree ült az asztalnál kávét szürcsölgetve.
-Hát te?-kérdeztem csodálkozva.
-Kivettem egy kis szabit. Beteg lettem a tegnapi eső miatt.-mondta orrhangon.
-Szóval, akkor nekem kell rád vigyázni?
-Csak néha kell egy kis segítség. Remélem nem baj?
-Dehogy is, csak kérdeztem.
Kivettem a szekrényből egy bögrét és mint minden reggel, megint készítettem magamnak kakaót. Nem bírom a kávét. Nekem túl keserű és felnőtteknek való.
És akkor mit fogsz most csinálni?-kérdeztem Bree-t.
-Ezt megiszom.-emelte fel a bögréjét-Aztán megyek lefekszek. És ezt egész nap. Addig amíg meg nem gyógyulok.
-hívjak orvost?
-Nem kell, tudom mit kell csinálni. Alszok vagy három napig aztán jól leszek.
-Oké.-hagytam rá.
Bree felállt és a mosogatóba tette a csészéjét.
-Felmegyek.
-Jó.
Én is megittam a kakaóm és visszamentem a szobámba. Felvettem egy fekete spagetti pántos felsőt, virágos rövidnadrágot, fekete telitalpú magassarkúval és pár kiegészítővel. Írtam egy cetlit Breenek, hogy elmegyek a Starbucksba. Ezután fogtam a táskám és elindultam.
Hallottam, hogy nyitódik az ajtó. Breana lépett be a nappaliba csurom vizesen.
-Nem igaz, hogy ilyenkor kell ennek az esőnek is esnie!-kezdett hisztizni.-Tegnap direkt vittem magammal ez esernyőmet. És mivel eddig nem esett, úgy gondoltam, ma sem fog. Erre? Persze, hogy esik. Nem hiszem el. Nem nevess!-szólt rám szikrákat szóró szemekkel.
-Jó-jó!-mondtam közben próbáltam vissza folyatni a nevetést.
-Felmegyek. Jó éjt.-köszönt el.
-Neked is.-most már nem nevettem, szerencsétlenen.
Még egy darabig néztem az Agymenőket. Imádom Sheldon-t. Mikor vége lett, felmentem, elintéztem a dolgaimat és lefeküdtem.
Reggel arra keltem, hogy nyalják az arcom. Kinyitottam a szemem és Casper büdös képét pillantottam meg. Tényleg büdös. Hal szaga van. Mikor észrevette, hogy felébredtem, leugrott rólam. Okos kutya. Felkeltem és lecsoszogtam a konyhába. Meglepetésemre Bree ült az asztalnál kávét szürcsölgetve.
-Hát te?-kérdeztem csodálkozva.
-Kivettem egy kis szabit. Beteg lettem a tegnapi eső miatt.-mondta orrhangon.
-Szóval, akkor nekem kell rád vigyázni?
-Csak néha kell egy kis segítség. Remélem nem baj?
-Dehogy is, csak kérdeztem.
Kivettem a szekrényből egy bögrét és mint minden reggel, megint készítettem magamnak kakaót. Nem bírom a kávét. Nekem túl keserű és felnőtteknek való.
És akkor mit fogsz most csinálni?-kérdeztem Bree-t.
-Ezt megiszom.-emelte fel a bögréjét-Aztán megyek lefekszek. És ezt egész nap. Addig amíg meg nem gyógyulok.
-hívjak orvost?
-Nem kell, tudom mit kell csinálni. Alszok vagy három napig aztán jól leszek.
-Oké.-hagytam rá.
Bree felállt és a mosogatóba tette a csészéjét.
-Felmegyek.
-Jó.
Én is megittam a kakaóm és visszamentem a szobámba. Felvettem egy fekete spagetti pántos felsőt, virágos rövidnadrágot, fekete telitalpú magassarkúval és pár kiegészítővel. Írtam egy cetlit Breenek, hogy elmegyek a Starbucksba. Ezután fogtam a táskám és elindultam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése