2013. február 1., péntek

Második fejezet.


"So am I, still waiting.." szólalt meg a telefonom. Ki kéne kapcsolni. De ahhoz meg kellene keresni.
Basszus hová raktam?! Hát ez addig biztos nem hagyja abba amíg ki nem kapcsolom, de amúgy is ki az aki ilyenkor hív?
Nagy nehezen kiszálltam az ágyból. Ilyen sötétben, hogy keressem meg a telefonom? Na mindegy, ha tapogatózok talán meglesz.
-Áú..a franc! Ez mi ez?- valamibe belenyúltam csak fogalmam sincs mibe. De az biztos, hogy rohadtúl szúr. Akkor keresgéljünk tovább. Az a retkes telefon persze még mindig csörög.
-Na végre!- könnyebbültem meg. Bree hív.
- Mi van?- kérdeztem cseppet sem kedvesen.
-Neked is jó reggelt!-hallottam hangján, hogy mosolyog.
-Jaj, csak mond!
-Jó!  Csak annyit, hogy ma hamarabb megyek haza, úgy hogy mehetünk vásárolni.
-Konkrétabban, hány órakor?
-Délután négy óra körül.
-Oké. Addig elütöm valamivel az időt. Hány óra is van?-kerestem egy órát, de a szobában természetesen nem találtam.
-10 óra lesz nem sokára.
-Tényleg?-meglepődtem, mivel ez hozzám képest korán van.
-Igen, Csodálkoztam is, hogy felvetted.
-Én is elhiheted.
-Amúgy csináltam neked szendvicset, a konyhában van a pulton.
-Jó, köszi.-úgysem eszem meg.
-Kérlek edd meg!-mi van, ez hallja mit gondolok?
-Jó jó, megeszem.-majd oda adom a kutyáknak.
-Oké, remélem is! Na, de megyek mert dolgom van. Szia!
-Szia Bree!-köszöntem el.
Kihúztam a sötétítőt, és jól látható helyre tettem a telefonom.  Kivettem a szekrényből egy itthoni rütyütyüt. Majd kiballagtam a fürdőszobába.
Hú, nekem aztán van egy nyúzott pofám, de se bú-se kár. Felfogtam a hajam. Megmostam az arcom és a fogam. Felvettem az XXL-es pólóm és a mackó alsóm. Kifésültem a hajam és már mentem is le a konyhába.
Casper már jött is oda hozzám.
-Szia töki!-vakartam meg kutyám fülét.
Luky csak feküdt a kosarában. Lusta kis dög. De persze csak ha Breana nincs itthon.
-Na akkor keressük meg a szendvicset.
Azt mondta Bree, hogy a pulton van. Ott is van. biztos, hogy nem eszem. Mármint nem az, hogy Bree nem tud főzni vagy egyebet csinálni, mert nem így van, csak én sosem kívánom, vagy akarom a kaját.
-Luky, Casper!-szóltam a kutyáknak.
Nekik adom a szendvicset mivel kidobni nem akarom, és így nem vész kárba.
-Ez a tiétek.-adtam oda nekik.
És én addig vajon mit csinálok?
Keresek valami jó filmet. Bementem a nappaliba megnézni mi a felhozatal.
-Rémálom az Elm utcában....Alian, vagy mi a tököm...Sziklák vére...A pusztulás?-miért csak horror van?
Bree él-hal a horrorért. De inkább csak hal. Végig sikítja az egész filmet. Tudom, mivel fel hallatszik az emeletre. Én inkább kihagyom.
Akkor keresek valami jó műsort.
-Ezo.tv...Híradó...Foci...Nyálas zene.
Tehát a TV-n sincs semmi. Szuper. Akkor kitalálhatok valami mást..Semmi..és még mindig..
Kimegyek a kertbe.
Fogtam egy pokrócot, leterítettem a fűre és lefeküdtem. Mondhatnám, hogy a szél lágyan cirógatja az arcom, a madarak csiripelnek, és bohókás formájú felhők úsznak az égen, de nem. Még csak egy felhő sincs az égen, egy madár se jár erre és fűst szag terjed a kellemes friss levegő helyett.
Még csak dél van. Pár óra és Bree megjön.
Aztán jöhet a vásárlás. Már amúgy is kellenek új cuccok. Addig is elleszek itt magamnak.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése